Gyűjtötte és rendszerezte: Starkné Koltai Margit
Két kötetes kiadvány, megjelent: 2007-ben, ára: 10.000 Ft

Ajánlás

Tenta, penna, kalamáris – e három volt minden lelkész hivatal alap felszerelése, azaz a tinta, toll és tintatartó.

Abban az egyházban, amelyikben a lelkészképzés 450 éves múltra tekint vissza. Nevelési szempont volt a hivatás- és küldetés tudat erősítése mellett a gyülekezetépítés, a társadalomhoz való tartozás erősítése és a tudományokban való jártasság fontossága.

Ehhez tartozik még az az iskolai, pedagógiai és nevelési követelmény, hogy „mutasd meg a füzeted és megmondom ki vagy!” Nemcsak a helyesírás volt a fontos, hanem a levelek elhelyezésének arányossága is meghatározó volt, azaz a külalak.

Mindezek szem előtt tartásával vehetjük kézbe a Soltvadkerti Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház anyakönyveit abból az időből, amikor a kalamárisban lévő tintába mártogatták a tollat 1784-től. Minden lelkész sajátkezűleg vezette az anyakönyveket a szolgálat elvégzése után.

Nem önmagának vezette az anyakönyvet, hanem a jövőért. Remek munka minden anyakönyvünk, amire a legnagyobb elismerés ennyi – olvasható.

Így munka- és segítőtársaink az elődök is, akik nyelveket tudtak, szószékkész szinten beszélve az idegen nyelveket.

Ez újabb könyvünk – immár a harmadik – nemcsak adatokat közöl, hanem arra is megtanít, hogy a prédikáció mondanivalója a sorok között van. Ma is, most is. Az anyakönyvek is prédikálnak. A sorok közötti mondanivaló megértéséhez ad segítséget ez a könyv annak, aki nemcsak nevek között akar tájékozódni, hanem azt is kiértheti, milyen név volt „divatos”, milyen betegség volt a kor betegsége, kik tartották a rokonságot, milyen volt a felekezetek közötti kapcsolat, a lelkészek hogyan segítették ki egymást esetleges elfoglaltságaik esetén. Nem mai találmány az ökumené, feltétele az emberi kapcsolatokon múlott és múlik.

Ez a könyv – csoda. Kezünkben tartjuk mindazt, ami egy-egy próbálkozásnál éveket vett igénybe családfa kutató családtag esetén.

Aki ezt a könyvet összeállította, ismerősökkel „találkozott”, hisz csak ismerősök között lehet eligazodni. Felbecsülhetetlen érték levéltárunk és hálás lehet a „gyökérkutató”, ha ebben a könyvben megtalálja azt a közlekedési táblát, amely útmutatása szerint megtalálja a visszavezető utat azokhoz, akik Vadkert első lakosai, akik nem csupán ismerősök, hanem elődök, sőt rokonok.

Ok voltak azok, akik nagy értékkel érkeztek Csábor Pusztájára. Nem hagyták otthon a szőlővessző mellett sem a Bibliát, sem az énekeskönyvet, sem Luther Posztillás kötetét, azaz a Wittembergben 1553-ban nyomtatott imádságos könyvet.

Kinek tartozunk köszönettel ezért a könyvért? Természetesen annak, Aki ennek összeállításán fáradozott, a gyöngyökből gyöngysort fűzött és azoknak a Lelkészeknek, akik példás renddel vezették naprakészen mindazt, amire a lelkészi esküben is fogadalmat tettek.

Káposzta Lajos lelkész