Isten bölcsőjében

“Kezünkbe véve a könyvet, már első pillantásra tévedhetetlenül felismerhetők a forrás, a tartalom, a téma és a szereplők a megvalósítás tükrében. A borító színvilága, emblémái és gyermekkéz lenyomata félreérthetetlenül utal óvodánkra, a cím pedig magában foglalja mindazt, amit ez az intézmény jelképez, képvisel, magáénak vall és felvállal a gyülekezet, a város és az egyház életében…” Schiszler Péterné


Házi olvasmányok a soltvadkerti evangélikusság történetéből I.

“Ez a kedves kis könyv erről a két nagyon fontos dologról szól a kutató, s remélem a leendő olvasó számára is. Arról tehát, hogy több, mint kétszáz éve megtelepedett itt a Duna-Tisza közén egy akkor még szinte idegennek tekinthető népcsoport, s a tájat, a települését, az egyházát annak megfelelően alakította, ahogy a lehetőségei diktálták. Sem az elődök, sem a maiak számára így valóban nem térkép e táj. Ők maguk voltak azok, akik kitartó munkával, szorgalommal, hittel, összetartással, mássá, otthonossá, egyáltalán lakható, életfeltételeket biztosító emberi tájjá varázsolták azt. Azért, hogy otthon legyenek benne.” Dr. Csatári Bálint


Házi olvasmányok a soltvadkerti evangélikusság történetéből II.

A két kötetes kiadvány második tagja.


Örök örökségünk I.

“Tenta, penna, kalamáris – e három volt minden lelkész hivatal alap felszerelése, azaz a tinta, toll és tintatartó.
Abban az egyházban, amelyikben a lelkészképzés 450 éves múltra tekint vissza. Nevelési szempont volt a hivatás- és küldetés tudat erősítése mellett a gyülekezetépítés, a társadalomhoz való tartozás erősítése és a tudományokban való jártasság fontossága.” Káposzta Lajos lelkész


Örök örökségünk II.

A két kötetes kiadvány második tagja.


Legnagyobb városunk – könyv a soltvadkerti közös protestáns temetőről

“A legtöbb “lakója” a temetőnek van. Csak én kísértem ki a három és fél évtized alatt mintegy 1800 embert. Mi a temető? A nyugalom helye, a békesség kertje, a csend birodalma mondják, mondjuk. Valóban az? A felsorolt tartalmat őrzik a hantok, vagy mást is takarnak?” Káposzta Lajos lelkész